Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » 56 versben (ÖTVENHATVERS)

Ha vissza akarsz térni az előző témához, használd a böngésződ vissza (back) gombját!
   
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: 56 versben (ÖTVENHATVERS)
alexander
  Válasz | 2010. november 05. 12:02 | Sorszám: 645
AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN
(Egy ismeretlen költő emlékére)

A költő: humusz
Belőle sarjad az élet.
Tudom, hiába beszélek
A la carte posztumusz.

Menyhárd Alfréd költő: névtelen,
Magányos, útszélre szorított szellem,
Elszívták előle a levegőt,
Alig ismerték néhány versét -
Így mondják, akik ismerték Őt .
Nem is érte más csak csalódás.
Annyi éven át –
„Nem lehet”
Sütötte rá bélyegét a tébolyult holdvilág.
Emésztette magát –
Összeszorított foggal járta élete vadonát,
Űzött vadként kergették
Fekete tűzben lobogó éjszakák –
Ott élt peremre szorítva,
Patkány-vidék korma bénította,
Ahol bamba önkény szabta meg a rendet,
Ahol levegőtlen présben,
Alkohol gőzben égett az elme,
Vagy gyógyszerezett hogy elviselje,
Feledje, mi volt élete keserve.

Valami eszelős remény éltette,
Majd megjelenik egyszer,
Minden igaz gondolata bekötve,
Egy valódi kötetbe.
Nem élhette meg,
Nincs vigasz,
Hiába az áldozat,
Elpazarolt élete kudarc –
Hisz’ ma sem ismeri költészetét a világ –
Született bár hitben-erőben ihletett,
Sugárzó gondolat, ajkára
Forr a szó az elmúlásban:
Proskribált a rosszindulat!
A hallgatás vesszőző éje alatt,
Nem érhette meg –
De ma sem akad annyi akarat,
Hogy igazságot remélve feltámassza,
Azokat a tetszhalott szavakat –

Ugye mégis érdemes volt?

Az utolsó szó jogán,
Kérek helyette tőletek:
Jelet elégtételt jogot,
Levett kalappal áldozunk Reá néhány percet,
Figyelmet, keressük az okot –
Tűnődve az ajándékon – amit lelke,
Az Időtlenből nékünk átadott.

Ismeretlen Költő,
Akit hallgatásba burkolt,
A mostoha emberöltő –
De megjelölte Őt az idő,
Balsorsunkba fonva élete fonalát,
Hogy el ne vesszen az igazság –

Megőrizte hitét, hűségét –
Szeretetét némán őrzik a szavak –
De emlékeink közt feltámadnak,
Pünkösd ünnepén,
Majd lobogva világítanak,
Megújult nemzetünk kegyhelyén...

Előzmény: 644

Időzóna: CET  

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola