Az első versek - és a börtön évek.
A véres hóban vergődő madár,
A kezed - arcodon az idő jelei, -
Halál járta út, mely karjaiba zár.

A csönd. A tél. A világ-egyedülség.
Az ember emésztő dühe maga ellen.
A fölingerelt eszmék, mint a tüskék
Hűség karmai Tebenned és énbennem.

És ma? Sírásója támadt a magyarnak -
Fiai csúfolják ötvenhat kincsét -
Uram, adj megnyugvást a megtagadottnak!
Ne oltsa el lángját a keserűség.

Már égre csap az árulás illata,
Megcsúfol a rontás Júdás szava -
Hiába múltak el a börtön évek,
Tort ülne feletted új ellenséged –