Az ember aki ezüst szárnyakat növeszt
Sír, ha felhők takarják a hűtlen napot -
Most boldog, ha a fény színeit festi meg

Tanúnak hívom a termő évszakot
ahol feledőn karol belénk a csend
belesüvítve kiáltok egy nagyot -

Megcsúfolt bennünket a szabadság
mert e büszke cserép nép már jóllakott,
betéve tudja mi az igazság –

A csorba Napúton részegen
szétrebben a négy égtáj felé -
ki tudja mit gondolt hirtelen?

Oly báván és idegenül
kocsmák során sorsát rontva
alkohol mámorba merül -

Ím ő volt szánt balogja
a gömbölyű világnak -
ősi tölgy tépett lombja

Régi dalok hőse -
kincses múlt - ma jövő
elherdált örököse –

Megrontott vére
kergette egyre
küszöbre, félre -

E hontalant
felszámolják
mert sorstalan

Ne sirasd -
vess elé
pár garast!

Szegény
bodri
legény