Mindig együtt az idővel:
Növekedjék, mert halhatatlan
Múltja nyelvét őrzi e nép –
Jelenben él és Jövőbe néz,
De hűségben egy akarattal
Vallja régi nagy hírét!

Őrzi István Király Jobbját,
Palástját, jogarát, kardját –
Szent László arcával a Hermát,
A Szent Koronát, Ország-almát.

Őrzi Mátyás igazságát,
S annyi híresen szép legendát
Fényes szemmel hallgat, míg él,
Ki igaz, s magyar e sártekén.

Dicsőséggel, oly sok évig
Vigyázták az ősi népet,
Megóvták az élet-lángot
Harcban forgó nagy Királyok –

Mindig együtt az idővel:
Fényeskedjék halhatatlan
Magyar hazánk felmagasztalt
Kincseknél is drágább éke:
A Szent Korona öröksége.

Köszönet! Százszor is köszönet!
Hogy elviseltétek a terhet,
Amikor senki nem segített!
De a szívben élt még a nemzet –

Óvtátok a megszenvedett
Magyar szó szép igazságát,
S az évszázados vész után
Az újrakezdés olajágát –

Ünnep van ma. Nagy-nagy ünnep:
Nemzetünk születése napja,
Adjátok át az örömet,
Mint gyermekének édesanyja!

Mondjátok el mindenkinek!
Megfogyva, de él a nemzet!
Az utódoknak megóvtátok
Az egyre fogyó kis országot,

S lélekben az ezeréves –
Mindig dicső, mindig bátor,
Álmokban is várva-vágyott
Szent-Istváni királyságot.