Fától fáig alkonyatban
fától máig mint kis gyermek
Én istenem - Jóistenem
le ne menjen addig a nap -
legalább a csillagfényes nagyharangot
Betlehemben, Szászrégenben, Budapesten
vissza kapjam...kérem szépen, úgy mint régen.

Talán Ti mind, pártus szittyák
szarvas népe, semmit ne felejtsetek!
Boldog asszonyt próbált ésszel -
emlékeket gyógyítgatok -
Jézus leszek - napba nézek
nem fogom be pörös számat -
Tovább tovább most már hallom
föltámasztjuk kis hazánkat -

“Áprilisok sült bolondja
fölmászott a hét toronyba,
megkérdezte hékás óra:
óta-bóta mi fán terem
a jégverem varázslója?

Félrelütött tizenkettõ,
bolond szérű, „kerek erdő” -
Kínálkozó kampós ágyak,
horgonytépő, hétrét árnyak
“C'est la vérité monsieur”
“Die letzte Lösung mein Herr”
“Fél tizenkettõ bolond mind a kettõ”

Tovább tovább fától fáig,
magad lopva, botladozva:
Útonáll a bolondgomba -
kutyatej a hangyabojba -
Hangyajegyes Ecetfákon,
holló, tabu hazugságon
költögetem a tojásom -
Jó annak, mert nincsen gondja -
Gyógyult szívvel nevess rajta -
Te meg babám, jöjj karomba!