A ballada témát később folytatva, megkérdezném, hogy ismeri e a Nagyszalontán élő Gábor Ferenc verseit?
Ízelítőként itt közlök néhányat.

Gábor Ferenc
HINNI

...mert minden éj után jött még virradat.
Minden zimankó után kisütött a nap.
Minden jégverés után újra nőtt a fű. -
Ne csüggedj hát, ne légy kishitű.

Bízzál.Noha rádzuhant a tél.
Biztos elvész, aki nem remél.
De aki hisz, akar - megmarad.
Elérheti a jövő nyarat.

Élhet a nemzet is egy jobb századot.
Elrabolt földed visszakaphatod,
nyelved zamatát, igazad kegyét,
lelked jó mézét, az ősi zenét.

Ezért mondom: jöhet virradat.
Visszakaphatod elvett igazad.
Visszakaphatod mind, ami a tiéd
volt -
ha lélekben nem leszel szolga,
nem leszel cseléd.

Gábor Ferernc
EZÉRT ZOKOG BENNEM A HANG

Tudom én, a könny nem vagyon.
Én Sikát mégis megsiratom
mindég, amikor róla beszélek.
Nem csupán, mert sorsom a sorsa,
nem, mert minden igéje kín,
de
az igék mögött a múlt,
az ember,
az "alulsó Magyarország":
milliók jaja, szenvedése
tör fel bennem, mint szökőár.
Ez fáj!
Ez szorítja össze a torkom,
ezért zokog bennem a hang,
mert - sokak szerint - ma is bitang,
ki szólni mer.-
Hej,
már hány jajt, hány könnyet lenyelt
az a "réteg"!
Bennem ezek a könnyek égnek,
mert
ma sincs vége a szörnyűségnek.
1977

Gábor Ferenc
KERŰLNÉL CSAK TE AZ UTCÁRA

TI, népatyák! Ti,"nemzetféltők"!
Hol van köztetek egy Széchenyi,
aki egy évi jövedelmét
a Nemzet asztalára teszi?
Csak torkotok van és zsebetek.
Békültök, privatizáltok -
s közben úsznak a milliárdok -
s szanáltok száz gyárat, üzemet,
És mit fáj érte a fejetek,
Ha százezer utcára kerűl?...
"Legalább nem lesz egydül
aki kenyér nélkül maradt -
legalább lesz, aki télen
bagóért söpörjön havat"

De kerülnél csak te az utcára
három "pocfogó" apjaként -
és nem látnál semmi reményt,
hogy lesz betevőd a télre.

Hogy lehet ilyen törvényt hozni?
Hát, van nektek Istenetek?
Hisz azt a kenyeret eszitek
mit a nép izzadt! - A fejetek
nem jó helyen van, esküszöm,
Ha hóhér vagyok, leütöm

A ballada témát később folytatva, megkérdezném, hogy ismeri e a Nagyszalontán élő Gábor Ferenc verseit?
Ízelítőként itt közlök néhányat.

Gábor Ferenc
HINNI

...mert minden éj után jött még virradat.
Minden zimankó után kisütött a nap.
Minden jégverés után újra nőtt a fű. -
Ne csüggedj hát, ne légy kishitű.

Bízzál.Noha rádzuhant a tél.
Biztos elvész, aki nem remél.
De aki hisz, akar - megmarad.
Elérheti a jövő nyarat.

Élhet a nemzet is egy jobb századot.
Elrabolt földed visszakaphatod,
nyelved zamatát, igazad kegyét,
lelked jó mézét, az ősi zenét.

Ezért mondom: jöhet virradat.
Visszakaphatod elvett igazad.
Visszakaphatod mind, ami a tiéd
volt -
ha lélekben nem leszel szolga,
nem leszel cseléd.

Gábor Ferernc
EZÉRT ZOKOG BENNEM A HANG

Tudom én, a könny nem vagyon.
Én Sikát mégis megsiratom
mindég, amikor róla beszélek.
Nem csupán, mert sorsom a sorsa,
nem, mert minden igéje kín,
de
az igék mögött a múlt,
az ember,
az "alulsó Magyarország":
milliók jaja, szenvedése
tör fel bennem, mint szökőár.
Ez fáj!
Ez szorítja össze a torkom,
ezért zokog bennem a hang,
mert - sokak szerint - ma is bitang,
ki szólni mer.-
Hej,
már hány jajt, hány könnyet lenyelt
az a "réteg"!
Bennem ezek a könnyek égnek,
mert
ma sincs vége a szörnyűségnek.
1977

Gábor Ferenc
KERŰLNÉL CSAK TE AZ UTCÁRA

TI, népatyák! Ti,"nemzetféltők"!
Hol van köztetek egy Széchenyi,
aki egy évi jövedelmét
a Nemzet asztalára teszi?
Csak torkotok van és zsebetek.
Békültök, privatizáltok -
s közben úsznak a milliárdok -
s szanáltok száz gyárat, üzemet,
És mit fáj érte a fejetek,
Ha százezer utcára kerűl?...
"Legalább nem lesz egydül
aki kenyér nélkül maradt -
legalább lesz, aki télen
bagóért söpörjön havat"

De kerülnél csak te az utcára
három "pocfogó" apjaként -
és nem látnál semmi reményt,
hogy lesz betevőd a télre.

Hogy lehet ilyen törvényt hozni?
Hát, van nektek Istenetek?
Hisz azt a kenyeret eszitek
mit a nép izzadt! - A fejetek
nem jó helyen van, esküszöm,
Ha hóhér vagyok, leütöm