Áprily LajosTETŐN
Kós Károlynak
Ősz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót:"Minden összeomlott..."
Nappal kószáltam,éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.
Ott lenn:sötét ködöt kavart a katlan.
Itt fenn:a vén hegy állott mozdulatlan.
Időkbe látó meztelen tetőjén
tisztást vetett a büjdosó verőfény.
Ott lenn:zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn:fehér sajttal kínált a pásztor.
És békességes szót ejtett a szája,
és békességgel várt az esztenája.
Távol,hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.
Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullámzó horizontott
s tetőit,többet száznál és ezernál -
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdály...
1922
