Sinka IstvánKOSPÁSZTORLÁNY
KÖDKÉK SZOKNYÁBAN
Kis kospásztorlány
élt a Körözs mellett,
s szoknyája vígan a
kék idöbe lengett.
Álom volt ö, s tudtam:
én is álom leszek.
Óh, álom: az álmok
eltünö szekerek.
Amikor elhagytam,
s amikor elhagyott,
minden dallamot a
furulyámba rakott.
Néha ma is látom:
nagy kosai elött
ködkék szoknyájában
átsírja az idöt.
