NEM AKAROK GYÁVA CSENDET

Földi ember, bús törvényül,

Vagy ifjan hal, vagy megvénül;

De sohsem túl az elégen,

Míg el nem ég, addig égjen.

Szomorú sors megvénülni,

Még szomorúbb; sutban ülni;

Nem akarok gyáva csendet,

Amíg élek, zúgok, zengek.

Meddig bírom, majd elválik,

Csak azt tudom, mindhalálig;

Csendes ember lesz belőlem;