ama csalódott és néma zavar
asszonyi könnyek tavába menekül,
ha szétporlasztott csillagaival,
az idő, kozmoszát védi/rágja/ legbelül -

elmúlt a nyár, menhelyén szeriőz,
barna bánatok űzik el a hajnalt –
szerelmes csókkal szólított az ősz
de a magány csöndje már nem vigasztal -

trópusok öröm leánya, álmodd!
nem tünt el szerelmed, várd, s visszatérhet,
növő árnyak közt hiába várod
de a tavasz, fényt hoz majd a (téli) reménynek -

szerelmet ébreszt szűzi szavakra:
teremtő varázslata földnek égnek:
férfi s nő találkozása: Csoda -
ha elragad a vágy holdas asszonya.