Téma: versek - csak úgy - rohanás közben
|
alexander |
Válasz | 2008. október 11. 10:25 | Sorszám: 657 |
Pardon. Ez egy ihletett költői gondolat A JELEN valóság! A múlt és a jövő illúzió, a jelen manipulációs terepe. Ezt a lényegi diffit (ma már) illik érzékeltetni. Igaz, van akinek a jelen is illúzió,-, akit szorít a kergeláz félelem nyakörve. A legfőbb problémám, hogy a Jelen szerepe az idézetben alul értékelt...bár látszólag az igazságot mondja. csak A JELEN: az ÉLET... Gondolkodj el a halál előtti pillanatokról, haláltusáról, mint jelenről, a M. és J. illúziói között... az ego, a hamis elme lelepleződik, ezért befejezi működését - a valós ÉN bölcsessége, tisztánlátása lép a helyébe...
|
Előzmény: 655 |
|
Pendragon |
Válasz | 2008. október 11. 08:36 | Sorszám: 656 |
"Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit száz ezer ős szemlélget velem. Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell. Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a mult és övék a jelen. Verset irunk - ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem."(József Attila)
|
Előzmény: 655 |
|
|