Though wise men at their end know dark is right,
Because their words had forked no lightning they
Do not go gentle into that good night.

Good men, the last wave by, crying how bright
Their frail deeds might have danced in a green bay,
Rage, rage against the dying of the light.

Wild men who caught and sang the sun in flight,
And learn, too late, they grieved it on its way,
Do not go gentle into that good night.

Grave men, near death, who see with blinding sight
Blind eyes could blaze like meteors and be gay,
Rage, rage against the dying of the light.

And you, my father, there on the sad height,
Curse, bless, me now with your fierce tears, I pray.
Do not go gentle into that good night.
Rage, rage against the dying of the light.

*
Vas István fordítása:

Ne ballagj csöndben amaz éjszakába,
Lobogj, öregkor, a jó szürkületben:
Tombolj, dühöngj, ha jő a fény halála.

A bölcs, mert villám nem pattan szavára,
S bár a homályt végül megérti rendben,
Nem ballag csöndben amaz éjszakába.

A jó, ha már több hullám nem dobálja,
A zöld öbölt siratja s elveszetten
Tombol, dühöng, ha jő a fény halála.

A szertelen, ki a napot cibálta
Röptében, s most tettétől visszaretten,
Nem ballag csöndben amaz éjszakába.

A zord, ki vaksin haldokolva látja:
Meteorláng vidulhat vak szemekben,
Tombol, dühöng, ha jő a fény halála.