szublimált jelen-
és mindenütt a sors kiégett roncsai hevernek
lassú létbizonyosság lebben a tarot-kártya felett
emlékeid velünk vannak – nem felednek
málik, ami alul volt – nem történhet meg kétszerezve
töredezett rejtjeles gondolatok múlnak –
és hullanak át a jelenbe
nem tölti be a múltat a valóság –
valaki mindig sír a zivatarban (sós az eső csöppje)
kívül reked csöndje
kitapintható a várakozás mint a tüske
puskacsövek taposó aknák lőporok füstje - mustárgáz
és valami bágyadt hervadó virágillat figyelmeztet
a jelenvaló súlya alatt megroppant a Múlt –
a Dolgok mögötti időnek nincs reménye, megfakult
szomorú teremtménye, a vén öröm kihunyt örökre
s(z)ótalan órák kérgesednek és hullnak a súlytalan jelenbe – az Apokalypsis jáspis lovasai közelednek
egyre vadabb paták
dobognak aszott szívünk felett
vér fröccsen a rögre
korán kivérzett létérzés üt a billentyűkre
üres szemű öregek – az Érzés tegnapi vesztesei
surrannak át a ködön
halkan kotorásznak (tegnapi, elrabolt) sírhelyükön
a küszöbön kiherélt telivér mének nyerítése szaggatja a csöndet, amott méhek mézodújába ragadt rabló seregélyek vergődnek – ma újra
kettémetszi széltépte egét a nap: lassan hasad –
őspatkány televénye rothad a kertek alatt
a tóparti fasor vén fái az útra döngve ledőlnek
folyondár zizeg – a fagyöngy új fogást keres
szublimált jelen üzen a jövőnek – hiába üzen
vértelen haldoklik minden értelem –
mióta elköltözött Isten
(századunk egén nincsen kegyelem)
kusza csillag-sínpályák alatt, podvás
csigolyák között zörög a szél
elorozta életünket a kufár halál
félig mesélt mesék gördülnek alá
szíven talált férfiak tágra nyitott szemmel
hullnak nesztelen – a Mennyben
reményvesztett sóhajok fellegei gyülekeznek
szívünket döbbenet szomorítja
minden megtörténhet! Minden! Minden
új emberöltő letarolja a sarjú mezőket!
vess számot azzal, a kretének minden korban
visszaéltek a hatalommal!
nincs kivétel – nincs segítség?
mint rég, újra Rém és Gnóm telepedik mellénk?

A betlehemi kisded gondolatai közt
renyhe árnyként átsuhan,
akkor hát zárja be kapuját az ég?
a próba mégis a miénk!

Gondoljátok meg, hiába a sokrétű sokaság
csődület, a csillogó hamis karátos érdek őrület –
csak szeretet ébreszt szeretetet – a gyertyaláng, mely ismeri a szellemi alázat fuvallatát
majd hazavezeti az éj eltévedt vándorát –
nincs kiút más –
csak a feltárt kimondott árva teljes igazság
töri fel a trianoni igát -