Jaj a templomoknak, ahol tüzet gyújtanak,
És igádba-hajolt emberekkel szántanak!
Porból lészen a te súgva való szód,
És mint az ördöngös jövendőmondó,
A hazugság kötelével:
Földön a szád, mintha a porból suttogna.
Mi módon lett Szodomává a Város
Tele hű lélekkel és ígérettel?
Igazság lakozott a templomokban,
Most pedig rakva-rakván gyilkosokkal.
Jaj a tolvajok hamis városának!
Hasonlatosan az elhullatott levelű cserhez,
És a víz nélkül maradt kerthez - Isten nélkül,
Nem lesz béke a kőből rakott falak között -
Jaj, ne várjatok az Ítéletig!
Kirabolják, elemésztik fiai,
Akik a gonoszt jónak mondják,
Akik sötétté változtatják a világosságot!
Jaj azoknak, akik így beszélnek: siessen!
Hadd jöjjön az ítélet, hogy megkísértsük mielébb.
Jaj a templomoknak! Dübörög a föld,
Csikorgó lánctalpak alatt, Vakulj meg nap,
Betlehemben, Hebronban, sír a Hold -
Lészen pedig Babilon romhalmaz,
Mely sok országnak ékessége volt,
Káldeának pedig szépség és dicsekedések fala -
Elpusztul, és az Arábiabeliek nem ülik meg soha -
Nem vonják fel színes sátraikat,
Nem jönnek többé Babilonba.
Ne örvendezz te Filisztea paláver,
Hogy annak vesszeje megromlott, aki téged ver,
Mert a kígyó magvából baziliszkusz származik,
És annak magja lesz majd tüzes sárkány.
Ordíts kapu! Kiálts város! Ármány…!
Elromlottál te világnagy Amerika, Európa, Ázsia -
Filisztea! Mindenektől, betakar az idők pora, -
Jaj a vitorlák árnyékának szabad-szerecsen földjén,
A niagara-tornyos folyó-vizeséseken túl.
Tengereken küldenek fegyveres követeket,
Vasgyékényből-csinált mese hajókon, - mondván:
Novus ordo seclorum…Annuit coeptis.
Tál lencséért menjetek, menjetek el követek,
Az elszaggatott és raboltatott nemzetséghez,
A néphez, mely rettenetes volt, aversis (morte disc)
Mióta kezdett lenni, és a torokmetszők
Alvadt fekete vére bosszúszomjas ma is…
Mert, nem gyűjti egybe többé Isten, bűnös fiait…