Horgad, csattog, száll a régi nóta,
Férfiak indulnak háborúba –
Már nem hívlak szelíden, kedvesen,
Koporsó szegek véreznek bennem –
Izzik a harag, izzik lelkesen,
És partszakadtan nő a bosszúvágy -
Minő hatalom, szelleme jajong,
S akarja a vérgőzös orgiát?

Hold árnyéka hullat könnyet értem,
Dúlt kövek közt, templomok tövében,
Páncélos dörög, halált lövellve,
Szentek hívnak sírva Betlehembe.
Íme, a téboly, már takaratlan,
Árva gyermekek, kiontott vére,
Égve,- hullik foszforos salakkal,
Városok palesztin főterére.

Egyetlen Isten ne hagyj magunkra!
Újra horgad a gyűlölet szomja,
Mindig és megint, a régi nóta:
Férfiak indulnak háborúba!
És vár a harc, az iszonyat próba,
Szűz, - halál menetben lép az útra -
Trallalla, trallalla szól a nóta,
És sír az özvegyek koszorúja –