Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-elõtti létem emlékképe.
Fölibe ezer réteg tornyosul,
de érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, miként került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
ha rossz órámban eltűnik egészen
alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
a rárakódott világszenny alatt.
A rámrakódott világszenny alól,
kihűlt csillagok hamuja alól,
akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
testvéreim jertek, segítsetek,
egy kapavágást ti is tegyetek,
mert az az arc igazán én vagyok.