TRIANONFájás szúrt, ha kergettem kutyát,
Hóval mostam a hold árnyékot,
Könnyem sózta, hogy ne sajnáljam,
Mikor a tej már forrva habzott -
Éreztem lázat éjszakákon,
Légy szállt a tejbe, mikor alvadt,
Pereltem néha Istenemmel,
Hogyha szeret - miért sanyargat?
Nyomor és jóság hajlott össze,
Áldott a bárány és a bűnbak,
Hiába szánjuk bűneinket,
A bölcsek bölcse most is hallgat.
Mi vagyunk, akit megveretnek,
Megszórnak sárral, utcakővel,
Mi vagyunk, akit megcsúfolnak,
Magor fiakért szenvedőket.
