Ennél jobban csak Nietsche ismer.
Mert ő legalább kerek-perec kimondja, hogy az ember a mérhetetlen hazugságai közben azért mégiscsak a legtöbbet önmagának hazudja.

"No nem nereus, mert ő csak divatból, sznobságból lelkesedik, nem is gondol bele, hogy a semmit dicsőíti, hogy nem kellenek értékek, bárki írhat bármit..."
Ezt ugyan nem mondtam, de rám lehet éppen fogni. Sőt, kulák is voltam életem egy szakaszában...

Drága Hölgy, Drága Hölgy! Mikor fogja fel, hogy a költészet az nem a szavak számán áll (vagy bukik), nem a lírai mű hosszúságán (Pilinszky azt állítja, hogy egy szonett olyan >>de olyan!<< hosszú, akár a Háború és béke! Ott a néhány írásjelből álló haiku, ott vannak Weöres egyszavasai (ld. uo. népdalban, -költészetben: FELLEGAJTÓNYITOGATÓ), ott a képvers (talán látott már olyat), szóval az egész azért valósabb, sőt régibb, mint az Ön efemer (itt: illékony) ízlése, amellyel semmi bajom, mert az enyém még illékonyabb. Gondom csak azzal van, hogy nem nagyon veszi "gondjaiba" más ízlését... Bár nekem az sem igazán gond. Nyomatékosítva kicsit szórenddel: Nem nekem gond igazán.
Szeretettel: n.

Őrizzük meg az írott szó becsületét, de ne Rendes Kistől - hanem mondjuk a rossz hejesírástó'!

A túléléshez lelki erő kell, kedves Judy.
Nem ismered a túlélés "sáska-szabályát" ?
A sáskák, elszaporodásuk csúcspontján, minden ehetőt fölzabálnak. Éhínség következik be. Az éhínséget nem a legnagyobb, legerőszakosabb példányok élik túl, hanem azok, akik már a bőség idején is szerény, nem habzsoló életmódot folytattak.
Lelki kapaszkodónak pedig - olykor, talán - egy egyszavas vers is jól jöhet !