A MAGYAR IFJÚSÁGHOZ

Serkenj fel,magyar ifjúság! ím,nemzeti nyelved,
Egy szép nemzetnek bélyege,veszni siet.
Fogj tollat;kezdj íráshoz;kezdj szóba vegyülni
Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.
Nincs s nem is lesz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap
Minden eszesb ánglus,francia,német,olasz.
S mely szép versekkel telnek sajtói naponként!
Mint hordják hozzád!...mely ragadozva veszed...
Mint telik a külsőd szédítő kéncsivel honnod!
Mint pusztul Árpád hajdani nyelve,neme!
Serkenj fel mély álmodból,és szánd meg hazádnak
Nyelvét,mely ha kihal,tudd meg,örökre kihalsz.

1777

Batsányi János (1763-1845)

A MAGYAR ÍRÓ

"Mint az égő fáklya,mely setétben lángol,
S magát megemésztve másoknak világol."
Míg az értetlenek nagy- bátran ítélik,
S gyáva rab lelkek gúnyolhatni vélik:
Míg a bölcs örömmel szemléli,csudálja,
Mint oszlik az elmék éjjeli homálya:
Ő (noha van máris,ki szívből dícséri,
S hogy jót akart és tett,nyilván megisméri)
Saját érdemében lelvén fő jutalmát,
Népe jobb részében veti bizodalmát,
S reményli,hogy Árpád igaz maradéki
Hív fáradozásit megköszönik néki.