sóváran s mindenektől elhagyatva,
lopva kölcsönfényt a gyertyalángtól,
örök remények bilincsébe fonva,
hű szívünk mélyén a Múlt világol -

oly régen vége már a szép napoknak,
elvágtatott a fényes napvonat,
de itt maradt az árnya mindazoknak,
mi élet volt, remény és akarat -

élünk elfeledve Krisztus menhelyen,
de nyílik már a sugárszemű ablak,
ne mondd hát - cél nélkül és reménytelen -