VERS KETTŐS: FELTÁMADÁSRA VÁRVA
Dzsida J. Behunyt szemen át versének parafrázisaBehunyt szemen át… Meg-megvillan a nap veretes gömbje
Gomolygó nagy mezőkön... Az bűnös város peremén –
Régi templomok ajtajában… A kereszfán
Ha Apánkat kérdeném? most vajha mit üzenne?
Illatosan csap fel a tömjén… Hulló vakolatok közt
Álmos vonatok dohognak a ködben - A poros ködös tetőn át
Beszélne itt valaki rólad kedves Mester?
Pénz-isten nyomában… Szívünk tele gyötrelemmel:
Borzongva keseregve fázik… Pénzt számol ma is
- Aki magára, családjára, nemzetére büszke
- És Harminc ezüstökért
Nagy meztelen sereg jő - tülekedve
- És csak hull reád a népek üszke.
Az országúti Krisztus sír a kereszten...
S mellette Latrokként feszítve ketten -
És amíg a tömeg felrója Neked Kedves Mester,
Ha néha, néha, felsír a bűne -
A csendben (?) Szökőkút, csobog a kertben.
Bár volt földje,
Sós vizek közt keresi, mit tál lencsén eladott;
Gyermeket, nyájat, vak aggot!
És most boldogtalan megesett leányként,
Könnyesen várja a holnapot -
Léthé vizén szerelmes párok csónakáznak felette:
Holt lelkek közt ring - rút vétkét elfeledve;
Honnan jött és hol lelt szerelemre -
Ifjan hol kacagott a szélbe?
Halottak napján kiért hull a könnye;
Kit hívna vissza, ha lehetne? Kit hívna tetemre -
Feltámadás üdvéért - puszta lelke,
Óh Uram-isten! Most már? kit követne?
