kicsike
nénike jött mellém,
betegsége miatt arányos, de méternél is kisebb a termete.
Mosolyog, csillogó tekintete hálás, mintha aranypalotát adtam volna neki, nem egy kis tenyérnyi helyet,
beljebb húzódva a templom padjában.
"Istenem, fogj meleg szádba, hogy ne legyek olyan árva"
Szívemben helyet kér.
Egyszerre angyal, anyám, gyermekem és magam is tán,
édes, édes. Az ő tekintete az én tekintetem
egyetlen áramlásban.
A tekintet onnan érkezik és halad tova,
ahol minden titokzatos módon egymásba csendül.