Téma: Költészet.
|
SenKyse |
Válasz | 2008. december 09. 12:58 | Sorszám: 429 |
improvizáció hajnali hallali hó tizenkét kisrigó tizenkét nappalon tizenkét éjen át
mi is volt mennyiség mi is ment regiment kitárul lelkemben bezárul szememben zöld sárga zöld sárga kék kitárul szememben bezárul lelkemben sebben a sebesülés hallgatja hallatja láttatja áthatja nincs erre nincs arra menekülés mozgókép gurul át mosolyra nyíl a száj szemekre fátyolka csengetve kibomol mozdul a filmszalag látványos jelekkel csengetve bongatva gurul a guruló hosszúkás filmidő hallali hó *
|
Előzmény: 413 |
|
SenKyse |
Válasz | 2008. november 23. 08:50 | Sorszám: 421 |
* "Tér és idő keresztjére vagyunk mi verve, emberek” (Pilinszky)Idő. Teremtődésével - elmúlásával minden pillanat első és utolsó pillanat. Tér. A vertikális tengely Jézus Krisztus. Szálla alá poklokra, harmadnapra feltámada. Horizontálisan jobbról Lucifer, balról a Sátán. merre lépek ki a téridőből? *
|
Előzmény: 413 |
|
SenKyse |
Válasz | 2008. november 23. 08:45 | Sorszám: 420 |
* a líra logika, és tudomány feletti világából merítkezik, lehelet érzékeivel, Alexander*
|
Előzmény: 413 |
|
SenKyse |
Válasz | 2008. november 15. 22:32 | Sorszám: 418 |
jav.:
code:
készenlét . . a karmesternek: lassú, teljes csendre . . . . hőség válla sötét karcsú támla az ég lefogja haldokló tekintetét vörösből vergődve kivérző éj és partszakasz partszakasz sötét
|
Előzmény: 413 |
|
SenKyse |
Válasz | 2008. november 15. 22:29 | Sorszám: 417 |
code:
készenlét a karmesternek: lassú, teljes csendre
hőség válla sötét karcsú támla az ég lefogja haldokló tekintetét vörösből vergődve kivérző éj és partszakasz partszakasz sötét
*
|
Előzmény: 413 |
|
SenKyse |
Válasz | 2008. november 11. 19:30 | Sorszám: 414 |
a karmesternek: 2hangra,kékcsendre,sensibilmente * HazaérőFélénken bolygunk vágyunk tündér erdején át, tövises umbra ágbogak között madárszárny, ijesztő róka, vöröslő. Minden emlékünk éhengző ordas falta, semmink sincs igazán. De a pillanatot szakadatlan alkotjuk, lázas lélekzetünk virágzó illatával. Csak a hit van: hűs, fénylő forrást rejt e vadon. Majd a fojtogató indák közt váratlanul hazatévedünk, égőn fonódó testünknek végtelenül szépséges mőbius ösvényén. *
|
Előzmény: 413 |
|