IDŐUTAZÁS Az enyhén imbolygó lombréseken át
Madarak rebbennek fel – mint a szikrák -
Színködök küllői közt a forró nyárban,
A napsávos alkonyi sugarak,
Zuhanva repülnek a lila felhők közt, által –
Hajtom a hintát,
Szél cibálja hajamat,
Szinte zuhanok -
A gyomrom is kavarog,
Levegő jár át,
Alig tartom magamat,
De csak hajtom a hintát…
Esteledik már,
A madaras égen a csillagok
Szikrázó űr-fénye felragyog –
Poros ködök és harmatok szállnak a fűre,
Szíven üt az alkonyi este
Fájó kétségbeesése -
Elül a forró nyár nyugtalansága,
Varázslat ül a szívemen,
Miért lettem ennyi szépség közt árva?
Kérdezem – de senki nem felel…