Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet.

Ha vissza akarsz térni az előző témához, használd a böngésződ vissza (back) gombját!
   
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
vanna7
  Válasz | 2009. január 17. 18:22 | Sorszám: 489
Alexandru Macedonsky, Rondelul morii

Soptiri si cantece vrajite
O-mpaciuire torc sub plute,
Ca flaute si alaute
La scocul morii parasite.

Amaraciunile traite
In stinse zari raman pierdute.
Soptiri si cantece vrajite
O-mpaciuire torc sub plute.

Mucegairile-nverzite
Imbraca jgheaburile mute
Cu florile lor ne-ntrecute,
Iar peste apele-adormite,
Soptiri si cantece vrajite.

Előzmény: 467
alexander
  Válasz | 2009. január 04. 07:47 | Sorszám: 473
HOL VAGY ISTEN?

Ünnep után,
Együtt látom az elhagyott gulág barakkjait,
És a gettóváros bádog-kalyiba erdeit –
Körbenyalogat a kígyó nyelve,
Azt súgja: Jól van így –
Csak a mérhetetlen égi szegénység ingerli népeit,
De Isten nem jár erre,
Ünnepi éhséget önteni a szívbe –
Hol vagy Isten?
Hol hallgatod a gyászharang híreket?
A becsapottak vétkeit –
Mert ők így üdvözülnek – balgán

Eteti szívüket a vágy, ugye felveszed lelküket,
Mit 30ezüstökért elkótyavetyélnek –

Hol vagy Isten?
Ugye még ránk nézel a születés és halál
Ablakain át?
Amikor a kétségbeesettek önmagukat áldozzák –
Kuvik nyikorog –
A gyűlölet oltárán őrölnek a hétköznapok -
Poklok malmain – Sír a hold –
Ártatlan vért sajtolnak az utcakövek –
Könny és vér szenteli meg az ünnepet -
Fölnyitom a bánat, haláljárta könyvét,
Ahol zsoltáros vádak verse áll:
Lábbal tapossák a törvényt
Csillagos hadak Astória kapuinál.

Fölbontom a szövetség rejtett bugyrait,
Amiről Dániel eddig hallgatott,
Forog a tér, látom a foltos holdon át,
Amint elér az októberi véres valóság -
Minden baljós, komor pusztulás!
Kürtöm recseg az éjszakában,
Olvasztom havam -
A télöklű jégvilág abalakai alatt,
Ünnepem ma könny és csupa bánat -
Harag szedi rímbe szavaimat –

Lehajlok, hallgatom, az idő, hogy repül,
Keresem az áldott gyermeket,
Ki értünk született végzetül –
Könnyek közt nézem az áradó fényfolyót,
Amint a betlehemi gyermekünnep,
Istenkáromlók közt, aranylón, lassan elvonul…

Előzmény: 467

Időzóna: CET  

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola