Itália déli, nagyon déli, városában firkantottam föl, gyanútlanul és kb. egy szamárcsődörre valló tapintatossággal ezt a négyzetet.
Gondoltam, ahol menhirek és dolmenek olyan gazdagon vannak, mint ott, baj nem lehet belőle... Hát, hála a vendégtiszteletnek, valódi kést nem mártottak belém...
Csak a szemükben jelent meg egyféle kemény, hideg, ítélkező fény...
Másnap Otrantoban láttam a templomból kifelé toluló népet. Háttérben az Albániát Olaszországtól elválasztó tengerszoros, anno innen támadták meg a törökök a városkát, és nagy véráldozattal, a várbevétel után hatalmas öldökléssel járt mindez. (Egy másik templomban -- katedrális! -- őrzik, óriási üvegszekrényben a vértanúk koponyáit...)
|
