Egy néma barangol a földön.
Üzent vele az Ég,
Nem érti ő, amit hoz,
S akinek szól az titkos
Izenet, nem látja még.

Egy süket az Ég szavára
A földön útra kél,
Ennek a füle dugva,
Annak az ajka csukva,
Míg útjuk egybe nem ér.

Megszólal akkor a néme,
A süket érti szavát,
Talányát űzi-fűzi,
Az égi igét kibetűzi,
S mennek Keletre, tovább.

Hogy e pár egymásra leljen,
Ember, buzogva kérd !
Ha kik magukba járnak,,
Egymásra rátalálnak,
A világ célhoz ért.