Wass Albert: Együtt
Együtt daloljuk ezt,
két dalnoka az ősznek,
higgyétek el nekünk:
mi mindig szeretünk,
s mindig temetünk,
mindig temetünk.
Temetjük azt, ami volt,
és ami nem jő vissza már.
Mindegy, ha ősz, ha tél, ha nyár:
mi mindig temetünk.
Temetjük azokat, kik messze mennek:
este a reggelt, reggel az estét,
a darvakat, a gólyát és a fecskét;
vándorait kék-fényű tengereknek.
Együtt daloljuk ezt,
két dalnoka az ősznek,
higgyétek el nekünk:
mi mindent szeretünk,
s mindent temetünk,
mindent temetünk.
