OKTÓBERI HAJNALOK Körbezár az éj Mint börtönét a rács Görbül a tér De nem beszél hozzám a szél Csak bámul rám A süketnéma sápadt Hold karéja Csak néz mint pap az ördögére Csak néz mint Buddha köldökére A holdsugár derengő fénye Az éj, mint ócska bazár züllött sivár Hamis kerítője: tolvajok menedéke A vaksötétben fantom árnyak közt Gubbaszt a köd Elvenni tanít az éjszaka Sok-sok éhes csillaga Fázik az ég Vastag a csend Ínséget teremt a Rend E tájon tallózva jár, és nyomor kaszál S az istenadta nép? Lehorgasztva fejét? Ínségét takargatja még Bár elvették mindenét Csak akkor morog ha gyomra korog De nem beszél szegény csak az égre néz Övé a remény de egy sem bírja már sokáig Az otthontalan világban egy kivert kuvasz vonít a tájban Az éjszakából eljönnek a hajléktalanok Az élet megvert hadaival Vaksin hunyorogva jönnek el Az októberi hajnalok
|