Zuhanásos éjszakák után
titokban
titkok után rongyokban
eljő a hajnal
halálraszánt dalok utján dallal
takarják el a tegnapot – holnapot
ezek a nappalok tartják ( ki) a napot
ma holnap kezdődött
furcsa hegedősök járják az utcákat
hócipőben – kezükben fegyver a szó
a szózene szó csendőre is ott van
nem látja a bajt a sötét
csak oson csak oson csak otthon
tüzesen fut a házfalakon
benéz a héttoronyba
nincsen semmi gondja, dolga
cirógatja testét – meglebbenti leplét
gyászra festi fecskeröptét
megcsókolja kecske csecskekörmét
nem ad felmentést – rád fújja hidegét
és sarokba ért a sötét (szorít)
felszisszen a szeglet, hisz’ repedésbe vérzett
a menyét

rémálom
egy Ámor-nyilas rém álma
Felsőkakukkváron
nyilát forgatja mérgében
kiskacsákra lövet éppen
ez a senki háza: nincsen benne senki házi
nem akar dalolni kínos futni hagyni
ma kezd szeretni-lenni, megszerezni sokat
akar megkergetni, akar akar akar
lét formát kiforgat
perget száraz szentet, de az éhes gyermek
mögött egy fakereszt forró-kőre dermedt
nem kér védelmet-kegyet, engedelmet
láza elcsitul
könnye vágya kicsordul
hazavágtat: laza csikó-csókkal rád nevet még
mesés: fuldokol az ég
a humor és a nevetés
gyermeki ölelés:
Al – ex