Téma: A szerénység és szemérem kultúrája
|
keresztkem |
Válasz | 2018. május 29. 17:12 | Sorszám: 15 |
Meg azért az is érdekelne, hogy ön szerint az "én jóságom"--melyről mellesleg nem is állitottam, hogy VAN, hogy egyáltalán létezik--hogy az úgymond "álságos". Hisz' én ilyet nem mondtam semmikor, nem is irtam le sehol, hogy énbelőlem valami hatalmas "jóság-méz" csöpög-ne...De ön máris--ab-start--megállapitja, hogy az én jóságom "ÁLSÁGOS".Ami nem is biztos hogy VAN. DE MÁR ön szerint biztos, hogy "álságos", és "hihetőbb lenne ha....". Hogyan lehetne BÁRMILYEN IS, ha NINCS nekem, ha nem is létezik: bennem?
|
Előzmény: 12 |
|
keresztkem |
Válasz | 2018. május 29. 17:06 | Sorszám: 14 |
Egyébiránt a "jóság" iránti szimpátiámról és vonzalmamról SENKI NEM TUD LEDUMÁLNI. Persze. A "jóság" nem föltétlenűl az én jóságom, hanem bárkié, akkor is a legfőbb dolog nekem..Lényeg: AZ IGAZÁN "JÓ" EMBEREK NAGYON MAGAS "PIEDESZTÁLON" VANNAK A....LELKEMBEN.
|
Előzmény: 12 |
|
keresztkem |
Válasz | 2018. május 29. 11:02 | Sorszám: 13 |
Lehet, hogy néha valóban affektáltnak tűnik, amit írok, de amit írok az az esetek 80%-ban csak AFFEKTÁLTNAK LÁTSZIK-ÉRZŐDIK, a valóságban azonban nem az! Mellesleg AZ IGAZ, hogy nemcsak a mások affektációjától szenvedek, de a sajátométól is.....amikor tényleg "az" az, amit mondok. Hogy a "jóságom" "álságos-é" avagy sem, azt azért nem ön momdhatja meg, aki azt sem tudja ki vagyok, bát gondolom meg van arról győződve, hogy Á-tól Cettig ismer...Pedig nem! Nagyon nem!
|
Előzmény: 12 |
|
|