Lassan-lassan derült fény úgy nagyjából arra, hogy milyen ok folytán is kerültünk mi oda, egyáltalán hogyan s miként juthatott bárkinek is eszébe a mi meghivásunk F.A. barátommal. Mi voltunk--mi IS(!) voltunk--inkarnációi az akkori--talán lehetne így nevezni-- krém-értelmiségi ifjúságnak, akik nappaljainkat vitorlázással a Balaton közepi úszkálással-napozással töltöttük, esténket a "Kedves" kerthelység és cukrászda söröző teraszán táncolással, zenehallgatással, sörözéssel, csajozással "vertük" agyon. Nem csaptunk balhékat, nem föltünősködtünk, "topisan" öltöztünk de nem nagyon, elég sokat beszélgettünk egymással és barátokkal--szóval amolyan normális, de nem túl normális akkori, ú.n. "mai fiataloknak" látszhattunk--nem csak mi 2-en 3-an...de többen. Mindenképpem látszott rajtunk egyfajta olvasottság, pallérozott magaviselet, de túlkomfortizáltnak sem igazán tűnhettünk. Na, és azután valakik a beszélgetéseinket is meg-, és kihallgathatták, amikor '68-as párizsi diáklázadásokról, a woodstock-i rockfesztiválról, szeretet-, és virágkultúrákról, vietnam-i háborúellenességről, a csehszlovák megszállásról és ilyesmikről beszélgethettünk a füredi "Kedves" kerthelyiségében sörözés és csajozás közepette. Szumma-szummárum, odakerültünk déryék balluszterére, ahol Böbe asszony, az író felesége hideg sörrel és sós süteményekkel, kosárszékbe való ültetéssel kinálgatott bennünket. (Folyt.köv.)
|