A továbbiakat már tudjuk. Déry Tibor kisregénye--mint már írtam is--hamarosan megjelent a könyvesboltok polcain, s viharos gyorsasággfal el is fogyott. A musical-t valóban zeneileg megalkotta Presser Gábor és a Vígszinházban az akkor ott funkcionáló fiatal rendező Marton László szinpadra is állitotta, Tahi-Tóth Lászlóval, Kútvölgyi Erzsivel, Lukács Sándorral, Almási Évá-val meg még sokakkal, akik ek már a nevét sem tudom. A "zenei anyagból" hanglemezeg garmadája készült akkoriban, amelyet +vittek, mint a cukrot", s slágerszerű "nóták" özöne jött létre. Többek között a "Hogyanmondjammeghogy...." és a "Valaki mondja meg!-...amely a tétovaság, a magárahagyott önállótlan tehetetlenség és a MÁSOKTÓL FÜGGÉS kultuszdalai, melyek ilyen szemléleti kultuszt is sugallnak, tüksöznek és hirdetnek. Hogy azt mondja: "VALKI MONDJA MEG!.... MIÉRT EZ és miért az és miért ez, VALAKI MONDJA MEG! VALAKI MONGYA MEG BAZMEG MERÉN NEM TOM' ha megfeszülök se, VALAKI MONGYAMEG, VALAKIMONGYAMEG!
EZ A DEGENERÁLÓDÁS KEZDETE! ÉN NEM TUDOM! CSAK HA VALAKI MAGMONDJA MIAFASZT CSINÁJJAK! Na itt kezdődött a szadesz, a függés, a buzi-, és genderség...kora. Hogy MONDJÁK MÁR MEG NEKÜNK!..... MÁSOK! VALAKIK! BÁRKIK.
Itt kezdődött a '68-as értelmiségi degeneráció, az ambició és koncepció nélküli önbizalomhány, a másoktól függés intézményessége és demagógiája.ITT és EKKOR KEZDŐDÖTT Demszky-ék, Solt Ottiliáék és Hodosán Rózáék idiotimusa....
|
