""Először valami olyat kérdezne (a maga csendes módján méltatlankodva), hogy mióta vannak az Úristen teremtményének (a természetnek) teremtményei? ""Minden élőlény a természet teremtménye. Én semmiféle Úristenről nem beszéltem.
""Talán azt is hozzátenné, hogy az Ő(k) teremtményei közül az egyedüli ember van felruházva valami olyan képességgel""
Itt álljunk meg. Jó felvetés. Az ember EGY BIZONYOS képességben felülmúlja a többi élőlényt. De sok élőlény van ilyen, akinek van valami olyan képessége, amiben felülmúlja a többit.
Az elefántnak egyedülálló orrmánya van, a denevérnek ultrahang-szerve, a kutyáknak kiváló szaglása, a madarak repülni tudnak, a bálna órákig bírja a víz alatt, a cápa elhullajtott fogai újranőnek, a póknak sok szeme van ésígytovább. Mindegyik joggal lehetne nagyképű, hogy a többiek sehol sincsenek hozzá képest.
Az embernek történetesen az elméje fejlettebb. Na és? Sikeresebb a többinél ezáltal? Egy frászt. Még alig egy-két millió éves faj, és máris a pusztulás szélére sodródott.
Az meg butaság, hogy a közömbösséget negatív tartalommal ruházzuk fel. Ez nem rosszindulat, hanem MÁSOK BÉKÉN HAGYÁSA. Nem dolgunk megmenteni a hernyókat a fürkészdarázstól, nem feladatunk elítélni a rókát, amiért megeszi a madárfiókákat. Nincs jogunk megszólni a kakukkot, és semmi alapunk a cápát kritizálni kegyetlen falánksága miatt.
Veled ellentétben én azt mondom: a közömbösség egyféle szeretetet takar, szeretjük a többi élőlényt (igen, a legyeket is!!!), csak éppen NEM AVATKOZUNK A DOLGAIKBA!!!!
