Hadd kotyogjak bele egy kicsit, mert úgy látom, hogy keverednek a fogalmak és van néhány tévedés is. Az ember energiateste 3 fő részből áll. Az egyik az étertest, ami a fizikai testet körülvevő energiaburok, energiamező. Ez végzi az energiaellátás és továbbítás feladatát. Az étertest a fizikai test halála után percekkel végleg eloszlik, megsemmisül. Az asztráltest vagy érzőtest a tulajdonképpeni lélek. Az asztráltest kitölti a fizikai testet. Az asztráltest öntudatlan állapotban (pl. alvás) rövidebb időközökre elhagyja a testet. Egyesek képesek olyan állapotba hozni magukat, hogy bármikor képesek a test elhagyására. Sok kísérlet igazolja, hogy az asztráltest önálló észlelésekre is képes. (Komoly katonai kísérleteket is folytattak ezen a téren). A fizikai test halálakor az asztráltest egy darabig a test felett lebeg (ez a klinikai halál állapotában is bekövetkezik, az újraélesztett emberek egyöntetűen arról számolnak be, hogy a fizikai testüket és a körülötte levő környezetet felülről látták.)
Extrém esetekben (pl. ha a lélek különösen a fizikai léthez kötődött) az asztráltest jóval tovább is változatlan formában ott maradhat a fizikai halál helyszínén. Egyesek szerint ezek a kísértetek. Az asztráltest egy jó ideig megtartja a formáját, később ez a forma megszűnik, de a lélek által megélt élménytartalom megmarad, mert az asztráltest azt átadja a szellemtestnek. Az asztráltest tisztulási folyamaton megy keresztül (vs. "tisztítótűz"), amelynek során a fizikai élethez kötődő vágyait, érzéseit elveszíti.
Ami az emberből az örök, az a szellemtest. A szellemtest nem más, mint a termető (isteni) szellem bennünk lakozó egy darabja, vagyis a mi saját isteni énünk, ami fejlődési folyamaton megy keresztül sok-sok életen át és ennek során először (az emberré válást követően eltávolodik az isteni szellemtől, majd hosszú tanulási folyamat végén feladatok sorát megoldva (vs. "karma") gazdagodva visszatér hozzá.
