Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Vallás - filozófia   » Hagyományos istenhit, vagy ateizmus?

Ha vissza akarsz térni az előző témához, használd a böngésződ vissza (back) gombját!
   
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Hagyományos istenhit, vagy ateizmus?
tiszavirág
  Válasz | 2006. január 15. 16:00 | Sorszám: 45
Én állandóan küszködöm a hittel, a vallással, a vallásos és az ateista emberekkel is.

Vallásos nevelést kaptam,megkereszteltek, voltam első áldozó,de már nem konfirmáltam,templomban esküdtem és a baráti körömben is nagyjából mindenki így tett.A szüleim nem erőszakoltak rám semmit, Apám konzervatív volt, Anyám megengedőbb.Sok barátom hívő ember, aki gyakorolja is a vallását.

A hitről

Képtelen vagyok bármiben is hinni, csak azt vagyok képes elfogadni, amit meg is tapasztalok.
Azt gondolom, hogy azok az emberek, akik hisznek a túlvilágban képtelenek elfogadni, hogy életük nem több, mint bármilyen más élőlény élete, azaz halálával megszűnik és belekerül a természet óriási körforgásába.
Én úgy érzem, hogy el kell fogadni, hogy nincs privilégiumunk, mi is semmivé válunk a halálunk után, mint a növények, vagy az állatok.Tehát azt gondolom, hogy azért vagyok képtelen a hitre, mert nem vagyok képes elfogadni azt, hogy az ember más, mint a Természet többi résztvevője.
Természetesen szeretnék hinni, hiszen úgy sokkal könnyebb volna, de működik valami bennem, ami nem engedi meg nekem azt a könnyebbséget, hogy higgyek.

A vallásról

Ha elmegyek egy templomba, meg kell állapítanom, hogy iszonyatosan gyenge prédikációkat produkálnak a papok, tisztelet az üdítő kivételnek!Hogy lehet így bővíteni az egyházat, hogy lehet így elmélyíteni a hitet?
Szinte sohasem hallok olyan magyarázatokat, amelyek a vallásos tanításokat a ma emberéhez értelmesen közelebb hozná.Mindig az az érzésem, hogy a papok nagy százaléka felkészületlen.

Ha a pap a "nyájról" beszél, fizikai rosszullétet érzek, kikérem magamnak és embertársaimnak is a nyájat, a nyájszellemet.

Ilyenkor jutnak eszembe azok a milliók, akik résztvesznek az istentiszteleteken, majd átbattyognak a szavazó helyiségekbe és ott boldog örömmel szavaznak legnagyobb ellenségeik, a hívő embereket és intézményeiket korlátolt debileknek tartó ateisták pártjaira.

Óh, egek! Micsoda kontraproduktivitás!
Hát nem a papok hibásak ezért?Mit tanítanak?

Ismerek embereket, akik gyakorló hívők és nagyon gonoszok, természetesen olyanokat is ismerek, akik hívők és nagyon jók.
Családom tagjai között is sok olyan ember van, aki nem hívő, mégis jó ember, magam is úgy érzem, hogy viselkedésem nagyjából megfelel a tízparancsolatnak.

Mégis úgy gondolom, hogy a vallások és az intézményeik azért alakultak és alakulnak ki, mert valakik hierarchiát szeretnek maguknak kialakítani, egy "információs rendszert" a maguk dicsőségére és fenntartására.
Ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy a közösségeknek közös helyekre és közösségi rituálékra vannak szükségük, hogy együtt megéljék a közösségi életüket.

A vallásos emberekről

Egyrészt nagyra tartom erőfeszítéseiket, mert én magam nem vagyok képes arra, amire ők, másrészt pedig sokszor mérgesít a különállásuk is.

Nem vagyok képes például megérteni azt, hogy miért szeretnék, ha még több ember jönne a világra, mikor már így is jóval többen vagyunk, mint amennyit a Föld képes elviselni belőlünk.

Nem szeretem, ha bigottságot, ortodoxiát látok némelyek viselkedésében.

Például én nem csak azért vagyok együtt a feleségemmel, mert utódot szeretnék nemzeni, de pusztán örömszerzésért is és ezt nem találom bűnnek, természetesen nem tartom azt sem helyesnek, ha az ember élete pusztán a szexről szól, hiszen annyi más érdekes is van az életben (például most az, hogy itt írom ezt a kis elaborátumot).

Az ateista emberekről

Nem vagyok kibékülve velük sem.
Útálom, ha kioktatják a máskéntgondolkodókat, útálom, ha felsőbbrendűnek érzik magukat a hívő embereknél.

Nem hiszek sem az asztrológiában, sem a reinkarnációban, semmi hókuszpókuszban.Nem gondolom, hogy Jézus, Isten fia volt és azt sem tudom felfogni, hogy valamitől is megváltotta volna az embereket.

Azt gondolom, hogy itt a Földön van a mennyország is és a pokol is, mindkettőt már többször tapasztaltam.Azt gondolom, hogy az a legtökéletesebb, ha a szeretet marad meg utánam; a családom, a munkatársaim, az ismerőseim, a barátaim iránt érzett, kimutatott és tevőleges szeretet.

Este, ha lefekszem, mégis elmondok egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet és sorraveszem az élő szeretteimet és a halottaimat és megemlékezem róluk.Ilyenkor azt gondolom, hogy Istennel, az én legjobbik énemmel vagyok együtt.

Adományokkal támogatom az én Egyházamat, mert úgy gondolom, hogy ott mégiscsak olyan emberek tevékenykednek, akik jót akarnak cselekedni.

És egy tapasztlatot is ide írok, mert velem történt meg és ha ezt nekem bárki elmesélné, nem hinném el neki egyetlen szavát sem.

Évekkel ezelőtt késő este egy politikai műsort néztem a TV-ben.Minden átmenet nélkül fel kellett ugranom a helyemről, mert úgy éreztem, hogy átment a testemen a Halál és ami a legmeglepőbb volt, nagyon kellemes érzés futott át rajtam, olyan, mikor valami enyhe, símogató déli szél csapja meg az embert. Nem tudtam mire vélni az esetet.
Néhány perc múlva megszólalt a telefon, és a Bátyám felesége hívott fel és az volt az első mondata, hogy "nagy baj történt".
Rögtön tudtam, hogy a Bátyám meghalt.

Jó testvérek voltunk, halála váratlan és éppen ezért nagyon megrázó volt. Azóta is azon gondolkodom, hogy mi volt az az "enyhe, símogató, déli szél"? Üzenet? Ne félj, nagyon jó? Vagy valami más? Mi?

Időzóna: CET  

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola