Botár Attila:S AZ ÉN HOVÁ?
Folyamok, felhők, tűz, vonulatok.
Elém s utánam küldöd. Jobbra, balra
a hézagtalan teremtés ragyog,
higgad a belső mérleg, ám zavarja
a lépcsőrács alatt futó kavics
hogy házamig talpam alól elér-e.
S az Én hová? Ki ott vársz, józaníts:
e földi bűnnek nem lesz égi bére.
A peronok, az értelem világít.
Ami szél zörren, idevalósi,
ha nem a részig: az igaz arányig,
s a térre éhes jóllakik a földben.
Porom és árnyam . Utánam-előttem
hűlt hasábok, a Szín eszkimói –
