Az apostolok cselekedetei
8,1 Saul üldözi az egyházat
Saul pedig egyetértett István kivégzésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén.
8,2 Kegyes férfiak azonban eltemették Istvánt, és nagy siratást tartottak felette.
8,3 Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.
"Saulusból Paulus" lesz...
Valóban megváltozott volna?
Saul rabbi "megtérését" a legendák következőképpen magyarázzák:

Az apostolok cselekedetei
9,1 Saul megtérése
Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz,
9,2 és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe.
9,3 Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte,
9,4 és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?"
9,5 Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
9,6 De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned."
9,7 A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.
9,8 Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba,
9,9 és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.
9,10 Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: "Anániás!" Ő így válaszolt: "Íme, itt vagyok, Uram."
9,11 Az Úr pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik,
9,12 és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson."
9,13 Anániás így válaszolt: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben,
9,14 és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet."
9,15 Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé.
9,16 Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért."
9,17 Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel."
9,18 És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett,
9,19 majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal,
9,20 és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00405/12566.htm
A csodálatos esemény Pál életében az, amikor átváltozik Saulusból Paulussá, Krisztus megjelenése, az égbõl jövõ villám. Ez az átváltozás, úgy, amiként az az új testamentum elbeszéli, egy legenda, valami csodálatos, valami olyan, ami felülmúlja az emberi észt.

http://www.katolikus.hu/szentek/szent95.html
SZENT PÁL APOSTOL
Életéről kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni.
Megtérése (34 körül) megadta élete értelmét. A Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. Hogy mikor és hogyan találkozott velük először, már nem lehet megállapítani. Az Egyházzal való összeütközése azonban nyilvánvalóan összefüggésben állt azzal a válsággal, amely Jeruzsálemben István megkövezéséhez, a jeruzsálemi keresztény közösség hellénisztikus csoportjának üldözéséhez és elűzéséhez, továbbá a damaszkuszi egyházközség alapításához vezetett. Úgy látszik, ez az egyházközség -- a jeruzsálemi egyház törzsrészével ellenkezően -- teljesen elszakadt a Törvénytől. Pál -- amint a Gal 1,13 sk. és a Fil 3,5 sk. mutatja -- a szigorú zsidó törvénytiszteletet védelmezte a Törvénytől való szabadsággal szemben. Nemcsak egy keresztre feszített Messiás ,,botrányáról'' volt szó, hanem arról a kérdésről, hogy a Törvény érvényes útja-e az üdvözülésnek. A Törvény vagy Jézus Krisztus? -- ez lett életének döntő kérdése.
És ez időben történt megtérése. Úgy értelmezte mint Isten tettét, és Jézusnak ezt a megjelenését egy sorba állította a Föltámadott megjelenéseivel (Gal 1,15; 1Kor 9,1; 15,8.). A megtérést nem lehet lélektani, vallási vagy erkölcsi válságból levezetni, amint egyesek megkísérelték a Római levél 7. fejezetére hivatkozva. Pál kényszerítve irezte magát, hogy föladja az üdvösség útjának, az addig helyeselt jámborságnak értelmezését. Később igehirdetésében minden embertől megkívánta ezt a megmérettetést: amit nyereségnek tartott -- a választott néphez, a Törvényhez való tartozást -- most jelentéktelen dolog lett. ,,Amit előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem... Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csak hogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a Törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén'' (Fil 3,7 sk.). A megfeszített Messiás volt ténylegesen Isten új és végleges üdvözítő tette. Ez jelentette a fordulatot; Isten jövője kezdődött meg vele.

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=ApCsel&numch=9
Szent István halálát, mely 35-36-ban lehetett nagyjelentőségű esemény követte. Az üldözések következtében a jeruzsálemi keresztények szétszóródtak. Az üldözések lelke Saul volt, és most Isten kegyelmének hatására megtér. A feltámadt Jézus hívja meg Sault az egyházba. A főtanács levele azt mutatja, hogy joghatósága vallási területen kiterjedt még Palesztinán kívül élő zsidókra is. Damaszkusz az Antilibanontól DK-re elterülő termékeny síkságon feküdt 690 m-re a tenger színe felett. A világ egyik legrégibb városa, karavánutak csomópontja. Mintegy 40 km átmérőjű körben gyümölcserdők veszik körül, és ezért a keletiek a föld paradicsomának, Kelet gyöngyének és a napkeleti országok szemének nevezik. Jeruzsálemtől való távolsága 250 km, vagyis 7-8 napi út. A városban jelentős számú zsidóság lakott. Saul a főtanácstól rendelkezésre bocsátott emberekkel ment, amikor déli időben a napnál erősebb fényesség vette körül. Az Úr Jézus jelent meg neki ezt Saul olyan valóságosnak tartja, mint a többi apostol a feltámadás után látott Krisztust, és ezért magát a többi apostollal egyenlő értékű tanúnak veszi. Csak ő látta Krisztust és ő hallotta a hangját. A többiek csak a fényt látták és a hangoknak nem tudták kivenni az értelmét. A látomás Damaszkusz közelében történt. A városban a D-i kapunál mutatják azt a helyet, ahol Saul megtért. Azonban valószínűbb, hogy a várostól DNy-ra 12 km-re kell ezt a helyet tenni, Kokeb faluhoz. Damaszkuszban már voltak keresztények, és ezek közé tartozott Ananiás, akit az Egyenes utcában lakó Saulhoz küldött az Úr. Ezt az utcát kettős oszlopsor osztotta hosszában három részre, és végigvonult a városon kelettől nyugatig. Mai napig megvan ez az utca, 1600 m hosszú, de már nem a régi formájában. Ennek az utcának a közepe táján mutogatják Júdás házát. Ananiás háza ettől elég messze van a város ÉK-i részén. Ma kápolna áll a helyén. Ananiás az Úr tanítványai közé tartozott, és a hagyo-mány szerint Damaszkusz környékén hirdette az evangéliumot. Három évvel Saul megtérése után vértanúhalált halt. Jézus Sault eszközének (görögben: edényének) akarja.

http://szentimre.plebania.hu/szentpal.htm
Saul mindezzel nem elégedett meg: külföldön is folytatni akarta a keresztények üldözését. Felhatalmazást kért a jeruzsálemi főpaptól a damaszkuszi zsinagógák vezetőihez, majd Damaszkuszba indult, hogy az ottani keresztényeket megkötözve vigye Jeruzsálembe. A Damaszkusz fele vezető úton következett be a kereszténység történetének leghíresebb megtérése, melynek leírása a Cselekedetek 9., 22. és 26. fejezeteiben olvasható. Délben hirtelen fény sugározta körül Sault a mennyből, majd Jézus Krisztus szavait hallotta: "Saul, Saul, mit kergetsz engem?" Ez a Krisztust és keresztényeket gyűlölő ember az élő Isten jelenlétében megadta magát. Jézus azt mondta neki, menjen be Damaszkuszba és ott tudtára adatik neki, mitévő legyen. Saul három napig nem látott, nem evett és nem ivott. Damaszkuszban az Úr elküldött egy Ananiás nevű tanítványt, aki kezeit Saulra téve visszaállította annak szeme látását, betöltötte a Szentlélekkel és megkeresztelte. (Megtérése után Sault Pálként említi a Biblia.) Pál ezután Jézusról kezdett prédikálni a damaszkuszi zsinagógákban. *A zsidók meg akarták ölni, de a keresztények éjjel egy kosárban alábocsátották őt a város kőfalán kívülre, és így megmenekült.

*Ha a hithű zsidók valóban meg akarták volna ölni Pált, akkor meg is tették volna... Volt rá elég alkalmuk, amikor úgymond a zsinagógákban "térítgetett"...

Pál nem csak rabbi korában volt erőszakos, amikor üldözte a Názáreti Jézusban hívőket, hanem akkor is amikor úgymond "megtért". Előfordult, hogy szintén erőszakosan lépett fel az újdonsült eszméinek a hirdetése közben:

http://magyar-irodalom.elte.hu/erdy-kodex/html/dolgozatok/Palrol.html
Szent Pál apostol missziói útjai
Ám bejárván Ciprus szigetét eljutottak Páfuszig, ott találkoztak egy hamispróféta zsidóval, akit hitetlensége miatt Pál megvakított.

Az apostolok cselekedetei
13,4 Pál első missziói útjára indul Barnabás és Pál Ciprusban
Ők tehát a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba.
13,5 Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs.
13,6 Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó mágussal és álprófétával, akinek Barjézus volt a neve.
13,7 Ez közel állott Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét.
13,8 De Elimás, a varázsló - neve ugyanis ezt jelenti -, szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől.
13,9 Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel erősen ránézett,
13,10 és így szólt: "Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait?
13,11 Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!" Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket.
13,12 Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.

http://www.katolikus.hu/szentek/szent95.html
Meghívatásával együtt Pál fölismerte, hogy az evangéliumnak a pogányok közötti hirdetése az ő feladata. Ez a tudat szinte kényszerként nehezedett rá (vö. Gal 1,16; 1Kor 9,16). A hit útja lett életének témája. A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat. Emiatt gyanússá vált saját keresztény testvérei előtt, s magára vette népének gyűlöletét, pedig a végsőkig szerette ezt a népet, és megmentéséért a saját üdvét is odaadta volna (Róm 9,1 sk.).

Ne felejtsük el, hogy a Rómában élő őskeresztények hatására tették államvallássá a kereszténységet, amit aztán igyekeztek a Föld népeire tűzzel-vassal ráerőszakolni, betiltva és üldözve az ősi hiteiket.
http://www.herenciacristiana.com/luther/stake.gif

A páli magyarázat, hogy miért is kell neki úgymond a nemzsidók között is "hittéríteni":

Az apostolok cselekedetei
13,46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: "Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.
13,47 Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig."
13,48 Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek.
13,49 Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.

Pál "térítgetései" sok helyen heves ellenállást váltottak ki a rómaiak köréből:

Az apostolok cselekedetei
16,19 Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket.
16,20 Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: "Ezek az emberek felforgatták városunkat.
16,21 Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk."
16,22 Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket.
16,23 Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket.[/quote]

De mi lehetett tulajdonképpen a lendületes térítgetéseinek a hátterében? A "pogányok" hiteit meg kellett valamilyen módon rendíteni, amire nagyon alkalmas volt a szeretet, megbocsátás utópiájának a propagálása. Melyik nép ne vágyott volna végre békére, nyugalomra, emberbaráti szeretetre azokban az időkben, vagy bármikor, ami természetesen hosszú távon a vesztüket jelentette volna, azaz a történelem süllyesztőjébe kerültek volna... Van ugye egy találó latin mondás:

"Si vis pacem, para bellum", azaz "Ha békét akarsz, készülj a háborúra!"

Ennek természetesen az ellenkezője is érvényes, azaz "ha háborút (győzni) akarsz, akkor hirdessél békét és leszerelést..."

Saul rabbi buzgó ószövetségi hívő, törvénytisztelő (halacha) lévén felismerte a Názáreti Jézus tanításaiban rejlő lehetőségeket, melyeket egy mesés halottaiból történt feltámadással kombinálva még vonzóbbá lehetett tenni a hiszékeny tömegek előtt. A célját nem palástolta soha, fennhangon hirdette a kereszthalált halt Jézus "végidőkben" (napjainkban) történő "második eljövetelét", amikor majd ítéletet tart a világ népei felett:

Pál levele a zsidókhoz
9,27 És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,
9,28 úgy Krisztus (*Názáret Jézus) is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.

Saul rabbi csak azt felejtette el megmagyarázni, hogy ez az "ítéletet" tartó jövendőbeli messiás az Ószövetség hívő tömegeinek az évezredek óta várt messiása lesz, aki arra hivatott, hogy realizálja a benne hívőknek az ószövetségi legenda írói által beígért gazdagságot, földi jólétet, népek feletti uralmat:

http://www.nai-israel.com/israel/articel/default?asp?CatID=41&ArticleID=117
(Sajnos már nem elérhető!)
Jesus oder Immanuel?
Doch bleiben wir bei der Frage: Immanuel oder Jesus? Hat Gott im Nachhinein den Namen des Messias von Immanuel auf Jesus abgeändert?
Nein, Gott hat nichts nachgebessert, sondern diese beide Namen waren schon immer im Heilsplan Gottes verankert.
Mit diesem sanftmütigen Messias unter dem Namen Jesu kann das jüdische Volk nichts anfangen, denn es wartet auf den verheißener Messias mit Namen Immanuel, der mit eisernem Stab die Völker regieren wird (Offenbarung 12,5; 19,15).
--Jézus vagy Immánuel?
De maradjunk a kérdésnél: Immánuel vagy Jézus? Megváltoztatta Isten utólag a Messiás nevét Immánuelről Jézusra?
Nem, Isten nem javított utána, hanem már mind a két név le volt horgonyozva Isten megváltástervében.
Ezzel a Jézus nevű jámbor Messiással a zsidó nép nem tud mit kezdeni, hanem az Immánuel nevű megígért Messiásra vár, aki vaspálcával fogja a népeket kormányozni (Jelenések könyve 12,5; 19,15).--

Jelenések könyve
12,5 Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott az Istenhez, az ő trónusához,
19,15 Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját.
http://www.nai-israel.com/israel/articel/default?asp?CatID=3&ArticleID=183
(Sajnos már nem elérhető!)
Elijahu (Elia), in der Endzeit
Messias ben Josef, das bedeutet: das erste Kommen des Messias
Messias ben David, das bedeutet: das zweite kommen des Messias
--Elijahu (Éliás), a végidőkben
A Messiás-József Fia jelentése: a Messiás első jövetele
A Messiás-Dávid Fia jelentése: a Messiás második jövetele--

3Móz 20,24
Néktek pedig mondom: Ti örökölni fogjátok az ő földüket, mert én néktek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül.

Mózes V.
6,18 Azt tedd, amit helyesnek és jónak lát az Úr, hogy jó dolgod legyen, hogy bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért atyáidnak az Úr,

8,18 Hanem gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is.

15,6 Mert az Úr, a te Istened megáld téged, a miképen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.

20,10
Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra.
20,11
Ha békés megadással válaszol, és megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó nép adófizető szolgáddá.
20,12
De ha nem fogadja el a békét, hanem harcra kel veled, akkor zárd körül!
20,13
És ha kezedbe adja Istened, az Úr, akkor hányd kardélre a benne levő férfiakat mind.
20,14
De a nőket, a gyermekeket, az állatokat és mindazt a zsákmányt, ami a városban van, vedd birtokodba, és élvezd az ellenségtől elvett zsákmányt, amit neked adott Istened, az Úr.
20,15
Így bánj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, és nem az itt levő népek városai közül valók.[/quote]

Jogosan állítja a következő idézet, hogy Pál (Saul rabbi) soha nem adta fel az eredeti hitét, vallását:

http://www.cmy.on.ca/newletters/printfriendly/oct2003magyar.htm http://www.cmy.on.ca/newletters/images/oct2003/moshiachmagyar.gif
Saul (Pál) tanúsította a legnagyobb tiszteletet a Tóra iránt. Ő sohasem vonta ki magát a Tóra alol, sőt, az Apostolok Cselekedetei 16:19-23 -ban igazolta elkötelezetségét a Bibliai Judaizmussal szemben. Filippibe való látogatása során letartóztatták, az előjáró elé hurcolták és azzal vádolták hogy zsidó és bajt kever. Ezért a bűnért megkorbácsolták, súlyossan megverték, és börtönbe vetették. Saul nagyon könnyen kijelenthette volna hogy ő egy keresztény és már nem zsidó tovább, ami által biztosíthatta volna szabadulását a fogságból és megmenekülhetett volna a korbácsolások alól és verésektől, de ő ezt nem tette. Rendületlen maradt hitéhez és hűséges a Tórához, mint bibliai zsidó.

Maximálisan igazat kell adjunk ennek a vallásos zsidó cikk írójának, de a következő idézetnek is:

http://www.kimizion.org/st5760.html http://www.kimizion.org/5760/zaw60.html
DAS ZENTRUM FÜR JÜDISCHE STUDIEN IN ISRAEL
Anschrift: Sderot Hame'iri 2, Kirjat Mosche
IL - 91032 Jerusalem ISRAEL Tel. +972 2 6511906
Fax +972 2 6514820 http://www.machonmeir.org.il
18. Adar-2 5760 (25.März.2000)
Das Wort zum Papstbesuch
"Rabbiner Moscheh ben Maimon ("Maimonides"), einer der
größten jüdischen Weisen aller Zeiten, erklärte in seinen
Ausführungen über das Ende des Christentums, daß die
Christen eines Tages von ihren Überzeugungen ablassen und
erkennen werden, wie sie von ihren Vorvätern und ihren
Propheten belogen wurden:"
--5760. II.Adar 18. 2000.március 25.
Gondolat (szó) a pápa látogatásához
"Moscheh ben Maimon ("Maimonides) rabbi, minden idők egyik legnagyobb zsidó bölcse elmagyarázta a levezetésében a kereszténység végét, hogy a keresztények egy napon rá fognak jönni és felismerik, hogyan lettek az ősatyáik és prófétáik által becsapva."--

Sokan esetleg tévesen kapcsolatba próbálhatják hozni ezt a témámat Badiny Jós Ferenc, "Jézus Király, a pártus herceg" című könyvével, ahol a szerző Pál tevékenységére szintén igyekezett fényt deríteni, de emellett a saját nacionalizmusa szolgálatába állítja a kutatási eredményeit:

http://ujember.katolikus.hu/Archivum/000820/1201.html
A szerző (Badiny Jós Ferenc: Jézus Király, a pártus herceg) nem akármilyen vállalkozásba fog: kétezer éves köztudatot igyekszik megrendíteni. Legalábbis Saultól, Szent Páltól fogva az egész kereszténységet egy hatalmas maffiának állítja be, amely nemcsak nem őrzi hűségesen, hanem egyenesen meghamisítja Jézus alakját, tanítását.

Ha egy kutató nem képes elfogulatlanul, pártatlanul, részrehajlás nélkül tevékenykedni, annak a munkája joggal támadható, kritizálható. Egy találó teozófus mondás ezzel kapcsolatosan: