Isten, vagy az emberközpontú vallás?

Ugyanis szerintem hitre (ami értelemszerűen isteni adomány, mint minden) feltétlenül szüksége van az embernek, de ez még nem azt jelenti, hogy hitünk tárgya ennek az Istennek (Folyamatosan Változó Szellemi Valónak) az imádata kellene legyen.

Célszerű-e egy olyan Istent feltétel nélkül imádni, ami nem csak a pozitív, de a negatív szellemi hatásoknak a forrása is, és nem személy, hanem szerintem az anyagi mozgásokból adódó hatások összessége, az ősok (nem ismerjük) transzmutációja, és egy kifejezetten komplex hatás, ami lehetővé tette a Földünkön az élet kialakulását, és azt azóta is fenntartja?

Természetesen az általam megalkotott istenfogalom egy teória, tehát vitatható, alakítgatható, sőt el is vethető, ellentétben az eddigi vallások istenképeivel, amiknek a készítői az egyedüli igazság birtokosainak képzelték magukat...

Nem-e érdemesebb egy olyan globális vallás életre hívása, ami ugyan intenzíven foglalkozik ennek az Istennek a minél alaposabb megismerésével és megismertetésével, de nem az Istenbe vetett hitet igyekezne elmélyíteni, hanem ami mindenkinek a jól felfogott érdeke, azaz az olyan régóta szinte mindenki által áhított szebb, boldogabb, békésebb és igazságosabb közös jővőbe vetett hitet?

A Jézusnak tulajdonított emberek egymás közti kapcsolatát szabályozó etikai sugallatok feltétlenül követésre méltóak, hiszen csak ezek lehetnek az áhított közös jövőnek a stabil fundamentumai.
Az Istenkeresők Globális Egyháza maximálisan tiszteletben szándékozik tartani a vallásszabadságot, viszont mint kifejezetten térítő vallás szeretne fellépni annak érdekében, hogy egy globális etikai kódex kerüljön elfogadásra egyszer, ami azt a célt szolgálná, hogy ne eltérő, sok esetben ellentétes valláserkölcsi szabályzókon nevelkedjen fel a jövendő ifjúság, mivel az nem lehet szerintem az áhított közös jövő záloga.

A kitartó és töretlen hit motivációja nélkül ritkán szoktak elképzelések valóra válni maguktól.