1553. október 27-én Szervét Mihály ezt kiáltotta a máglyán: „Jézus, az örökkévaló Isten fia, könyörülj rajtam!” A legenda szerint Kálvin, aki jelen volt a kivégzésen, megjegyezte, hogy ha Szervét azt kiáltotta volna: „Jézus, Isten örökkévaló fia”, akkor nem égették volna meg.
De ki is volt ez az ember, akiről már 1530-ban Zwingli is azt írja, hogy „e vad és istentelen spanyol koholmányai keresztyén vallásunkat egészen tönkreteszik”, akinek kivégzésében egyetértenek mind a reformátorok, mind a római katolikus egyházfők.

Kálvin égettette meg?

Szervét valószínűleg bízott abban, hogy tanait Kálvin megérti, hiszen 1553-ban elküldte neki legjelentősebb művét, amelyben összefoglalja az antitrinitariánus tanítást, a Christianismi Restitutiót. Hogy Kálvint is foglalkoztatták Szervét gondolatai, mi sem bizonyította jobban, mint hogy levelezve mintegy nyolc éven keresztül vitatkoztak, és még akkor sem hagyták abba, amikor Szervétet Genfben elfogták.

Hogy a spanyol reformátor elfogatásában milyen szerepet játszott Kálvin, azt a mai napig nem tudni. Az sem biztos, hogy Szervét nem szervezett-e összeesküvést Genf reformátora ellen. Az azonban bizonyos, hogy amikor a genfi törvényszék elé állították, Szervét nemzetközi körözés alatt állt, mivel Franciaországban már egyszer halálra ítélték, de megszökött. Az is elképzelhető, hogy Szervét éppen Kálvin oltalmában bízva menekült Genfbe a francia halálos ítélet elől. Ez először jó döntésnek tűnt, hiszen Genfben emberségesen bántak vele: nem vetették kínvallatás alá, cellájában Kálvin könyvtárából kapott könyveket, hogy felkészülhessen tanai védelmére.