Felmerülhet bárkiben a jogos kérdés, hogy a történelmi egyházak, vallások, alkalmasak lehetnek-e a XXI. század kihívásainak megoldására, feloldására?Hosszú évszázadokon keresztül várták a hívő tömegek a vallásaik által beharangozott "végidőket", amit eltérő módon, eltérő ígéretekkel festettek le számukra vallási tanításaik. Maga ez a tény nem teremtett-e egy olyan előre programozott feszültséget, aminek túl jó vége nem lehet az emberiség nagy családja szempontjából?
Létezhet-e magasztosabb és követésre méltóbb tanítás, a keresztre feszíttetett názáreti Jézusnak tulajdonított, emberek egymás közti kapcsolatait szabályozó etikai tanításoknál?
Szerintem ki van zárva!
Vajon nem az említett etikai sugallatok lennének-e a túlnyomó többség által áhított szebb, boldogabb, békésebb és igazságosabb közös jövőnek a zálogai?
Ha viszont ez így van, akkor miért nem ezt igyekeztek és igyekeznek MINDENKIVEL egyaránt elfogadtatni az illetékesek?
Milyen meggondolásnál fogva működhetnek még napjainkban, eltérő, sok esetben egymásnak ellentétes erkölcsi utasításokat tanító, és hívő tömegeiktől megkövetelő egyházak?
Lehet-e vajon balesetmentes, mindenki számára biztonságos közlekedést garantálni (ami minden felelős, közlekedéssel kapcsolatos szervezetnek a célja és kötelessége kell legyen!) olyan közlekedési előírások mellett, ugyanazon a területen, melyek az egyiknek mondjuk a jobbkéz-szabályt sugallja, a másiknak pedig az ellenkezőjét?...
Azért, mert például Angliában a baloldalon közlekednek az ottani előírás értelmében, van-e joga egy angol turistának a többi európai országban ugyanúgy közlekednie, ahelyett, hogy maradéktalanul betartaná a jobbkéz-szabályt?
A globalizálódó világukban egységes gazdasági és kereskedelmi szabályzók garantálhatják csak, az ellentétektől és komolyabb problémáktól mentes világgazdaság fennmaradását, igazságosabb elosztási feltételek mellett. Vajon nem ugyanez kellene legyen a helyzet a hívő tömegek erkölcsi nevelésével, és a velük szemben felállított etikai elvárásokkal kapcsolatosan is?
II. János Pál pápa az "Átlépni a remény küszöbén" című könyvét (1994; ISBN 963 7822 95 X) egy ószövetségi idézettel (Zsoltárok 111,10) és az alábbi gondolattal zárta tulajdonképpen:
"André Malraux-nak bizonnyára igaza volt, amikor azt állította, hogy a XXI. század vagy a vallás százada lesz, vagy egyáltalán nem létezik."
André Malraux által idézett mondat eredetileg így hangzott:
Idézet:
http://www.tavlatok.hu/5100_e_szamunk_ele.htm
A Magyar Jezsuiták Folyóirata
ÚJ EZREDÉV KÜSZÖBÉN
A híres regényíró, aki élete utolsó szakaszában Charles de Gaulle kultuszminisztere is volt, korunk szellemi helyzetét vizsgálva azt is kijelentette, hogy „a XXI. század vagy vallásos lesz, vagy egyáltalán nem lesz”
II. János Pál szerint tehát vagy vallásos lesz a XXI. század embere, vagy elpusztul... Vajon a pápa miként képzelhette el a XXI. század vallásosságát? Egy globális vallás égisze alatt, ami MINDENKITŐL, KIVÉTEL NÉLKÜL, EGYSÉGESEN ugyanazokat az etikai elvárásokat kívánja meg, és ugyanazokat a jutalmakat helyezi kilátásba, a "balesetmentes, mindenki számára biztonságos közlekedés" megvalósítása érdekében, vagy pedig a hagyományos felállás szerinti "bábeli zűrzavar" keretén belül? Ha az utóbbi szerint, akkor bizony az egyrészt nem a túlnyomó többség által áhított szebb, boldogabb, békésebb és igazságosabb közös jövőt fogja eredményezni, másrészt pedig abban az esetben valóban fennállhat az André Malraux által említett veszély, ami akár az emberiség pusztulásához is vezethet...
