Körbezár az éj
Mint börtönét a rács
Görbül a tér
De nem beszél hozzám a szél
Csak bámul rám
A süketnéma sápadt Hold karéja
Csak néz
Mint pap az ördögére
Csak néz
Mint Buddha köldökére
A holdsugár derengő fénye
Az éj mint ócska bazár züllött sivár
Hamis kerítője:
Tolvajok menedéke
A vaksötétben
Fantom árnyak közt
Gubbaszt a köd
Elvenni tanít az éjszaka
Sok-sok éhes csillaga
Fázik az ég vastag a csend
Ínséget teremt a Rend
E tájon tallózva jár és nyomor kaszál
S az istenadta nép?
Lehorgasztva fejét?

Ínségét
Takargatja még
Bár elvették mindenét
Csak akkor morog
Ha gyomra korog
De nem beszél szegény
Csak az égre néz
Övé a remény
De egy sem bírja már sokáig
Az otthontalan világban
Egy kivert kuvasz vonít a tájban
Az éjszakából eljönnek a hajléktalanok
Az élet megvert hadaival
Vaksin hunyorogva
Jönnek el
A novemberi hajnalok!