Kelet felől az áldott eső régi földek – Nyugat felől kiált a léha jaj-kiáltás Ha már elköltözött a halovány mosoly Majd nyögve dőlnek el a déli fák! TEREMTŐ! Te ne dühöngj ha nem hallgatnak Rád! Ötszázan ők egymásról mit se tudván A vad hegyekből mind a partra érve A barbár újszülöttek összenéztek Jog tiprása volt a költő akkor ott – Míg céltalan kisült a kő akár a Hold Kékült a fény – a Múlt még szakadatlan S alig változott...