Saját tapasztalatom ez a vélekedés, holott számtalan diáktársammal üldögéltem naponta a kakasülőn annak idején 3O,- Ft.-os jeggyel és csorgó nyállal hallgattuk az előadásokat. De érthető volt a nem zeneértők zavara ennek láttán és az is, hogy gyönge indoklásokat kerestek kulturális közönyükre.
Akkoriban még nem volt módi tüntetni a műveletlenséggel, szellemi igénytelenséggel.Ma már büszke arroganciával felvállalják. Természetesen vannak sznobok mindenütt. De ne becsüljük le őket ! A sznobból még lehet odaadó zeneértő,- elkaphatja 
)(lásd nátha) - de abból kevésbé, aki be sem teszi a lábát egy nivósabb szórakoztatást nyújtó intézménybe, ámde fitymáló megjegyzéseket tesz zavarában.Így van ez a misére járóval is. Hivő keresztény úgy tartja, hogy nem tudhatjuk mire és mikor hívja meg a Szentlélek a betérőt.
Az imént érkeztem egy belvárosi templomból, ahol a baráti körömből valakit a világi káptalan tagjává avatták latin szövegű zsolozsma közben. Talán ha 6-8 érettebb korú embert láttam. A közönség, a zsolozsmát éneklők mind huszonévesek voltak.A szertartás több órás !!-latinul folyik !
Közben Rákosszentmihályról cca. 30 középiskolás érkezett a templomból ünnepi gyertyavilágot vinni, akik gyalog tették meg az utat oda-vissza.
Barsi Balázs atya szokta volt mondani : "Nem muszáj hinni !" És templomba járni sem muszáj.
Augustinus császár korában Rómában elfogtak egy hivő keresztényt akinek az ottonában folyt a mise. Rákérdeztek, hogy miért miséztek, amikor az tilos. A válasz.
"Sine Dominicus non posthumus". Mise nélkül nem tudunk élni. Vannak egészséges hivő emberek, fiatalok és érettebbek, akik ma is hasonlóan vélekednek.
