Cannon a következő ellenérveket hozza fel az elmélettel kapcsolatban: * A zsigeri változások hosszú időlefutása nem magyarázza az érzelmek azonnali fellépését.
* A művi úton előidézett zsigeri változások nem okoznak érzelmeket. Például a gyomor és egyéb zsigerek közvetlen ingerlése nem okoz változást az érzelmek kialakulásában és lefutásában.
* A zsigerek érzéketlen képletek.
* A különböző érzelmek esetén is azonos zsigeri változások figyelhetők meg. Például az öröm és a fájdalom esetén is hasonló belső szervi változások figyelhetők meg.
* A zsigerek és a központi idegrendszer kapcsolatának megszüntetése nem okoz változást az érzelmi viselkedésben. Például a zsigereket és a központi idegrendszert összekötő idegek roncsolása nem okoz változást az érzelmek megjelenésében és szubjektív élményében.
Cannon az érzelmi élmény keletkezéséről úgy vélekedett, hogy annak központja ellentétben a James-Lange elmélettel nem az agykéregben, hanem a kéreg alatti területek között van, ő elsősorban a talamusz működésével hozza kapcsolatba. Másik fontos feltételezése, hogy az érzelmi élmény a testi változásokkal közel azonos időben jelenik meg. Cannon szerint az érzelmi élmény csupán velejárója a testi változásoknak. Például vészhelyzet esetén a testi reakciók a menekülés vagy a harc szerepet játszanak a túlélésben, míg az érzelmi élmények csak velejárója ezeknek a válaszoknak.
