Szóval ahogy a Társalgóban ígértem - megörökítek egy történetet, ami nem tudományos történet, inkább rólam szól... ha valakit ném érdekel, ugorgyon

A mesém 1993 körül kezdődik, amikor egy nem előre prognosztizált esemény miatt elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon a lélek működése leírható-e valamilyen egzaktabb módszerrel. Atkinson Pszichológiáját átlapozva azt láttam, hogy hatalmas esetgyűjtemény áll már ugyan rendelkezésre, de nem állnak mögöttük a természettudományokban megszokott szigor és rendszerező alapelvek (mint a megmaradási elvek).

De vajon hogyan lehet diszciplinákat ötvözni - ez járt a fejemben.

Egyfelől úgy véltem, az emberi kultúra elemei egyfajta vélemények a világról. De egy vélemény nemcsak a tárgyról közöl, hanem a véleményalkotóról is. Tehát a minden elemben benne van az önreferencia, valami visszautalás, amely rendszerbe torzulást hoz be, tehát az ember, minden kultúra forrása önmaga tesz lezárhatatlanná, kerekké egy területet.

Tehát ha a fizikáról vagy egyéb `objektív` természettudományról beszélünk, nem szabad elfelejteni, hogy ezek is véleményalkotások a világról, tehát közük van hozzánk, rólunk magunkról is szólnak.

Ez a dolog első fele. A másik az, hogy miért a fizika éppen, amit első lépésben kiszemeltem? Azért, mert a könyező világhoz alapvetően van köze, nem a levegőben lóg, a megfigyelési módszerei, mérései tudtunkkal alaposak és nem utolsósorban eszközként használja a matematikát, amely kombináció az elmúlt néhány száz év alatt nyilvánvaló módon bebizonyította ütőképességét: a matematika mindenhol, de főleg ott biztos kézzel is segít, ahol az emberi érzékelés vagy egyszerű spekuláció csődöt mond.

Tehát úgy képzeltem, hogy a matematika nem tolható be direktben a pszichológia alá, csak valami valóságközeli elmélet segítségével.

(Egy pillanatra megállok: ez a hibrid megközelítés hanyag visszautasításra talált mindenfelé, ahol próbáltam elmagyarázni. Ezt most nem ecsetelném, de megértettem.)

De hogyan lehet kapcsolatot teremteni? Honnan várhat az ember segítséget?

Aztán olvastam Hamvast, aki a lélek legfőbb tulajdonságaként az éberségét, érzékenységét jelölte meg. Ezt neveztemn fordulópontnak. Mert analógiákkal lehet csak boldogulni olyan két terület között, amelyeknél úgy látszik, semmi átjárás. De a lélek is a természet része és ezért valószínűleg vannak törvényei.

Az érzékenység hol jelenik meg a fizikában? Például a mechanikában: minél kisebb tömegű valami, annál érzékenyebb a külső behatásokra. De ha valami nagyon kis tömegű, a klasszikus fizika birodalmát elhagyjuk és a kvantummechanika törvényeit szem előtt tartanunk.

Nem ismeretlen dolog, hogy nem kell definiálnunk valamit -pl. a lelket, a halmazt, stb.- ahhoz, hogy továbbmehessünk, a tulajdonság elég...

A lélek irodalma nagy. A modern pszichológia mellett gyakorlatilag a teljes vallási, misztikus irodalom erről szól. Tehát van egy szöveggyűjtemény.

Érdekes, hogy kb. 8 évvel első jegyzeteim után az interneten megjelent egy hasonló témakörrel foglalkozó újság, a neuroquantology.com.

Kérdezősködtem, de úgy tűnt, ilyen kvantumos neurológiával, lélektannal nem foglalkozik itthon senki (ma már lehet, hogy más a helyzet). Aztán kicsit beleástam magam az agy és az érzékszervek biofizikájába, utóbbi minden épelméjű kutató szerint az emberi megismerés alapja. Sok természettudományos kurzuson sajnálatosan átlépnek ezen a kérdésen, mondván a tapasztaló egyén szubjektivitása könnyen megkerülhető. Pedig pl. Russell rengeteget foglalkozik ezzel a kérdéssel és rá nem lehet mondani, hogy szelet hámozó okoskodással töltötte az idejét.

Pár éve rátaláltam egy angol pszichiáter, bizonyos Dr Powell - aki a Királyi Pszichiátriai Kollégium tagja-rendkívül inspiráló cikkeire, aki szerint ha a fizika száz év óta a nem klasszikus jelenségek egész tárházáról tud, akkor végre a gyógyításban is alkalmazni kellene valahogy ezeket a modern felismeréseket bagy kutatási módszereket.

Megjegyzem, mindannyian ismerünk olyan jelenségeket a lélektan kapcsán, amelyek nagyon meglepőek és klasszikus szemléletünket kissé megrendítik. A kvantummechanika összekötése ezekkel -most már sokak szerint- valószínűleg nem ördögtől való dolog.