Akkor úgy látszik a "hazudni" ige jelentésén NEM UGYANAZT ÉRTJÜK. Mert. Az én ismereteim szerint hazudik az, aki olyasmit állit, AMINEK PONT AZ ELLENKEZŐJÉRŐL VAN BIZTOSAN MEGGYŐZŐDVE, mint amit ő maga--akár verbálisan is-- állit, és mégis "azt" mondja, amit mond--TULAJDONKÉPPEN A SAJÁT IGAZ LEGJOBB MEGGYŐZŐDÉSE ELLENÉRE IS--valamilyen csalárd okból cselekedvén "így".
Én viszont ŐSZINTÉN ANNAK IGAZ VOLTÁRÓL-MIVOLTÁRÓL VAGYOK MEGGYŐZŐDVE AMIT ÉN ÁLLITOK, S HAMISNAK GONDOLOM AZT, AMIT ÖN MOND.
Mindazonáltal, én nem mondom azt, hogy Ön "hazudna", legföljebb olyasmit vélelmez és állit, AMIT ÉN HAMISNAK ÉS HELYTELENNEK LÁTOK. S nem vonnom azt kétségbe azt, hogy Ön valóban azt tartja helyesnek amit--s amivel én nem tudok egyetéreni.
De perssze attól, hogy Ön nem hazudik, s nem ért velem egyet, attól még nincs jogalapja azt állitani, hogy én hazudnék. Ezt vagy fölfogja vagy nem, de ha nem, arról sem tehetek. S AKKOR IS NEKEM VAN IGAZAM! MIN-DEN-BEN--de minimum ebben a "hazugság dologban" mindenképp!!!
keresztkem
|
