"Benézve-belenézve-elolvasva" időnként és nagynéha a "Sárga Gondolá"-ba eljátszogatom egy gondolattal, és leginkább CSAKIS EGY(!) gondolattal--olvasgatván az ottani "támákat", és azt hogy mennyire fontosaknak tartanak az "ottaniak" ilyen, számomra semmit nem jelentő dolgokat. Mi az, amivel "eljátszogatom"? Hát az, hogy azzal foglalatoskodom FÖLTÉVÉN ÖNMAGAMNAK A KÉRDÉST: ugyan, mit írnék én ide, ha írhatnék?
Szóval ha engednék, hogy oda írjak....És arra jutok: ALIGHANEM ELKEZDENÉK KÖTEKEDNI(!!!!!!) Vagy legalábbis olyasmiket írni, amiket ők kötekedésnek vélelmeznének-ítélnének. Még pontosabban: biztos hogy ők, főleg R.K. úgy ítélné meg: kórosan elmebajosan kötekedem, valamiféle "conflictus neurósis"-től indittatva ill. késszeritve. Mert MÁSKÉPPEN nem bírnám ki azt a töménytelen mennyiségű LANGYOS ÉRDEKTELENSÉGET, amikről ők ott ÉLVEZETTEL CSÁMCSOGNAK--persze. És őszintén és igazul "élvezettel" mert hát ők......'olyanok. Igy megállapítom magamban örömmel: NAGYON-NAGYON JÓ(!),hogy nem vagyok ott. Ők meg csak hadd' higgyék azt, hogy bolond vagyok, hisz' a Shakespeare sszintű nagy művekben is a csörgősipkás bolondok mondják ki mindég a legokosabbakat.
keresztkem
|
