...sic nunc legibus laboramus.Azaz: jó-e a magyar jogrendszer?
Lehet-e jónak mondani, ha
- egy Hóman Bálint rehabilitálása "nem egyszerű" az IM szerint,
- a bűnözők jogai szentek, az áldozatokéi meg jelentéktelenek,
- az állam bankja finanszírozott egy speciális pilótajátékot (biohumusz), és a nyilvánvalóan tisztességtelen és teljesíthetetlen szerződéseket nem lehet megtámadni azóta se,
- jogszabályainkon több a lyuk (kiskapu), mint a szövet,
- egymásnak ellentmondó jogszabályok születhetnek (tudok példákat, de inkább higgye el mindenki),
- nem képes megvédeni az állampolgárokat a "megélhetési bűnözők"-től,
- ha az állampolgár védi meg magát, megüti a bokáját miatta,
- a végzett jogászok szinte automatikusan doktorok lesznek (mire föl?),
- minden bokorban jogászokat képeznek, és mind JÓL MEGÉL (tehát szükség van rájuk, mert a bonyolult jogrendszerben nélkülük elveszik az ember),
- a Parlament tele van jogászokkal, tehát módjukban áll olyan törvényeket hozni, amik nélkülözhetetlenné teszik őket, és ellátja mindőjüket munkával (pl. ügyvédi ellenjegyzés kell ahhoz is, hogy egy garázst eladhassak).
Soroljam még?
Sajátos felfogás uralkodik a jogalkotásban: mindent aprólékosan szabályozni! Ennek eredménye, hogy rengeteg a kiskapu, hiszen a lehetséges történések és tényállások száma végtelen, konkrét szabályozással nem lehet mindent "befogni".
Másrészt: "...úgy vagyok ezzel, mint Alcibiades: ha csak lehet, sose állnék olyan ember elé, aki a fejemről dönt, mikor becsületem és életem inkább függ ügyvédem buzgalmától és ügyességétől, mint ártatlanságomtól."
