Hihetetlen, ahogy a tények és az érvek lepattannak rólad !Leírom még egyszer. A népi ülnök a bírói tanács egyenrangú tagja volt. A nagy horderejű ügyekben a népi ülnökséget "ki kellett érdemelni", mert csak politikailag teljesen megbízható ember kaphatott ilyen tisztséget.
A másik dolog: a népi ülnöki megbízást vissza is lehetet utasítani. Az igaz, hogy aki ezt tette a szép, nagyívű politikai karrierjét kockáztatta, de börtönbe nem csukták volna emiatt, hanem találtak volna a helyére egy másik gerinctelen alakot. Ha úgy vesszük, a hivatásos bíró sokkal nehezebb helyzetben volt, mert neki munkaköri kötelessége volt minden ügyet letárgyalni, amit a főnökei ráosztottak.
